Csend
Némaság… Ez az, ami őrületbe kerget.
Nem szól senki hozzám, nem kérdezget.
Rossz egyedül lenni a sötétségben,
Rossz, hogy nincs senki, aki beszéljen
Hozzám akár egy rövid mondatot is,
Hogy hogy vagy, és hogy mennek dolgaid?
Miért kell ezt elviselnem, tűrnöm?
Miért van ez, mi a vétkem, bűnöm?
A válaszokat még nem igazán tudom…
Azt viszont igen, hogy egyedül vagyok, nagyon.
Nem jó ez az egyedüllét! Fojtogat.
Néha úgy érzem, szorítja torkomat.
Valaki jöjjön, segítsen nekem!
Végre ne legyek egyedül, és minden
Így szép lesz, meghitt, nyugodt és vidám,
Így teljesülne be az áhított imám.
De mindez még sok idő, rengeteg.
Dolgok előtt állok, melyek oly nehezek.
Úgy érzem, nem bírok el velük, feladom…
Újra nekilendülni nincs erőm, s akaratom…
Eruthaliel
Gabi szenvedései és örömei 