4 Woche

Megint el akartam sütni az “érkezésemre 4 hét múlva számítsatok, nyugat felől“, de aztán láttam, hogy ezt az előző bejegyzésben már – ha nem is így -, de elsütöttem. Szóval a lényeg, hogy 4 hét múlva ilyenkor már javában úton leszek, elvileg 3/4 5-re ér be a vonat a Keleti pu-ra.
Jövő héten 2 zh-t is fogok írni, egyet kedden, a másikat meg csütörtökön. Kicsit para a dolog, mert mégiscsak németül van, németül is kell majd írnom… Azért remélem, nem lesz olyan vészes, és legalább egy 4,0-t (vagyis 2-est) össze tudok szedni.
A héten kedden ment haza Attila, és utána megint olyan űrt éreztem, főleg esténként. A Vele eltöltött több mint 2 hét hihetetlen jó volt – még a meghiúsult kirándulás és a “nem mondhatnám, hogy jó idő van” ellenére is. Tudniillik nem jutottunk el a Zugspitze-hez az előző napi hatalmas vihar miatt, de legalább Ulmban 6 órát álltunk, és előtte már bezsebeltünk egy 1 órás késést. Aztán amikor Münchenbe értünk, a “még pont jó lenne vonatunk” nem indult, a következővel meg nem lett volna értelme elmenni. Így hazajöttünk. Szerencsére a többi kirándulás zökkenőmentesen ment, eltekintve az idegeskedéseket. Többnyire az idő is kedvezett nekünk, Colmarban is kisütött a Nap, és a nap végére én le is égtem 😀 Konstanzban pedig csak akkor kezdett el szakadni az eső, amikor már mindent megnéztünk, sőt, még Donaueschingenben is le tudtunk szállni, hogy megnézzük a Duna-forrást. És természetesen alighogy visszaértünk az állomásra, elkezdett esni 🙂 De ez így pont jó volt.
Azt mondanom sem kell, hogy új szövegeket találtunk ki, ami egy ismeretlen francia lánynak köszönhető a vonaton. Utólag is köszönjük neki. Amikor Ulmban álltunk, már annyira készek voltunk, hogy minden hülyeségre vevők voltunk. Már a vonatút elején feltűnt egy fazon, akit Attila csak Dávid Kornélnak hívott. Főleg azért, mert olyan magas volt, hogy le kellett hajolnia az ajtónál. Nagy valószínűséggel bliccelt az emberünk, mert folyamatosan mászkált, leste az ajtókat, és egy-egy megállónál lelépett, át egy másik kocsiba, vagy wc-re, ki tudja. Ilyenkor persze eszébe jut az embernek a bkv-s “izzad, remeg?” szöveg, amit nyilvánvalóan mi is mondogattunk 😛 Na, de visszatérve a francia lányra. Mögöttünk ült, és hosszú perceket telefonált, természetesen franciául öeeeö. Minden második szava az “oe, deka” volt, ami annyira megtetszett nekünk, hogy utána folyton ezt mondogattuk.
A colmari kirándulás után már tapasztaltak lettünk, és a nem érvényesített strasbourgi jegyet visszaváltottam a neten. Ugyanígy a baselit is elintéztem, mert oda meg érvényes a Baden-Württemberg-Ticket – amit még a jegyek lefoglalásakor nem tudtunk. Amivel persze jól megjártuk, mert nem minden vonaton lehet ám azt használni. Így kb. 3 átszállással és este fél 6-ra értünk Baselbe a fél 4 – 4 helyett. De jó is volt ezt így, mert a visszafele vonat meg este 9 után indult, és így is lejártuk a lábunkat – plusz 2 óra alatt meg még többet mentünk volna. Belegondolni is rossz. Így is szenvedtünk a hát- és lábfájástól, mint valami idős házaspár. 😀
Azért ezeknek a kirándulásoknak voltak ám tanulságai. Leginkább az, hogy mielőtt lefoglalsz egy jegyet, nézz utána, hátha van olcsóbb lehetőség. Illetve ne tervezd meg a napodat álomszerűen, mert nem úgy fog történni, ahogy szeretnéd. Na persze ez visszafele is érvényes, mert amikor kb. semmit nem terveztünk meg, akkor meg az volt a baj 😀 De akárhogy is, együtt voltunk, és ez a lényeg. 🙂
Attila szerencsére itt maradt még a születésnapomon is, így aznap nem egyedül ücsörögtem a szobámban, bámulva a 4 falat, hanem Vele voltam, és vásároltunk a Hauptstraße-n. Plusz még a hétvégén csináltam gyümölcstortát, ami egész finom volt, ahhoz képest, hogy tortaalapból készült, és paráztam, hogy nehogy megromoljanak a gyümik rajta. De esélye se lett volna, mivel a felét még aznap betoltuk, a másik felét beraktuk a hűtőbe, és másnap ettük meg 😛 A kis cuki meg hozott egy gyertyát, úgyhogy el is tudtam fújni, és kívántam is 😉
Aztán kedden reggel Attila hazament a 9-es vonattal, én meg próbáltam – próbálom – folytatni az itteni életet. Leginkább úgy, hogy tanulok. Fúj. De ha a jövő hétnek vége van, utána elvileg már csak egy zh lesz valamikor, de azon kívül meg vége. Ja, plusz egy beadandó, de az nem vészes. Szeretnék valamit most már tényleg keresni a szakdogámhoz, bár már egyre jobban kezdek lemondani róla. Annyira nem így képzeltem el ezt az egészet, ilyen szerencsétlenül. Ha nem találok jó térképeket és cikkeket, akkor tuti, feladom, és majd otthon kitalálok valamit – remélhetőleg Nagybé segítségével.
Most ennyi is lenne belőlem, megyek ebédelni. Képeket majd feltöltöm a picasa-ra, hogy lecsekkoljátok mindet 😉
Eruthaliel
Reklámok
Kategória: Kategorizálatlan | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s