15 fok

Kedveskéim!
Igen, kb. 15 fok lehet kint, vagy még kevesebb. Ahhoz képest, hogy tegnap meg csütörtökön 30 volt… Mikre nem képest egy kis frontocska. Na, a lényeg viszont az, hogy újra jelentkezem, bár megint elég sok idő telt el a legutóbbi írásom óta, de próbálom gyűjteni az impulzusokat meg információkat, hogy ne két sor legyen a mondandóm. Remélem, megértitek 🙂
A múlt héten sikeresen leadtam a Learning Agreement-et Handke-nek, aki fel is adta Gábornak postán – mint kiderült. Merthogy a héten kedden Cséfalvay Zoltán előadása után odamentem Handke-hez, hogy feladta-e már a levelet, vagy még nem. Nem igazán volt képben, először azt akarta, hogy menjek be hozzá holnap, hogy aláírja, de mondom, már aláírta, és azt mondta, hogy majd ő feladja Budapestre. Kicsit összerezzent, majd azt mondta, hogy ja, igen, holnap feladja. Na, mondom, remek, még jó, hogy szóltam. Erre hazajövök este, nézem a méljeimet, és látom, hogy Gábor írt, hogy megérkezett a levél. Ennyit arról, hogy Handke tudja, ki vagyok és miről is kérdeztem 😛 A lényeg, hogy otthon van, és az ösztöndíj utalása folyamatban…
Múlt hét pénteken mostam megint, most kicsit lazábbra vettem a dolgot, olyannyira, hogy otthagytam a mosást, hadd szórakozzon magával, és feljöttem reggelizni. Majd egy óra múlva visszamentem, és látom, hogy nyitva van az ajtó. Kicsit kiakadtam, mert teljesen abban a hitben voltam, hogy csak én moshatok, ha nálam van a kulcs. De úgy látszik, mégsem, mert két leányzó épp a harmadik gépbe pakolt, és szomorúan tapasztalták, hogy a másik kettő foglalt. Aztán gyorsan segítettem rajtuk, mert épp lejárt a világos adag. Tényleg meglepődtem, hogy volt ott valaki, bár ez annyira nem fog visszatántorítani attól, hogy ugyanúgy reggel 7-kor menjek mosni, és ugyanúgy otthagyjam, és feljöjjek enni. Csak nem lopják már el e.
Pénteken fehérjeoldást is kellett volna csinálnom a kontaktlencsémmel, amit elfelejtettem, és szombaton szerettem volna. Igen ám, de a tablettáimat nem találtam, illetve a mai napig nem találom, így 99,99%, hogy otthon hagytam őket…
A múlt hét péntek amúgy elég jó volt, délután bementem a “városba” (ez annak a része, de értitek, a BELVÁROSba), hogy elnézzek az Alverde üzletbe, meg bóklásszak. Az Alverde üzlet iszonyat jó, én azt hittem, hogy ott csak ilyen kozmetikumokat lehet kapni, mint a DM-ben, de igazából minden van. Kaja, pia, babaétel, kozmetikumok stb. Viszonylag kicsi az üzlet, de mégis szinte mindent megtalálni, és a bolt előtt meg rengeteg bicikli volt, ami arra enged következtetni, hogy ezek a németek igenis komolyan veszik a “bio” szót. Ami persze értékelendő. Ezután bementem a New Yorkerbe, amit amúgy otthon annyira nem szeretek, mert mindig drágállom a dolgokat, és őszintén szólva itt sem volt feleannyi egy felső, de sokkal többfélék vannak, mint odahaza. Sőt ugyanezt tapasztaltam a H&M-ben is, ami kétszintes, és rengeteg dolog van, amik otthon nincsenek is. Végül a New Yorkerben vettem 4 felsőt, így születésnapi ajándék gyanánt. Ami ugyan még messze van, de ha most volt ilyen lehetőség…
A héten hétfőtől átkerültem B2-re! Egyelőre kicsit nehéznek érzem, de még bele kell rázódnom. Viszont legalább tanulok valamit, ami sokkal jobb, mintha nem tenném. Persze ez elég nyilvánvaló. Elég sok házit kapunk, aminek a megoldása nem 5 percet vesz igénybe, mint B1-en, így már megérte, hogy bekerültem. A tanárnő folyton pörög, így nem punnyad az óra, szóval teljesen jó, tetszik a dolog 🙂
Végül szeretnék egy kis beszámolót tartani a szint lányairól. Nem sok mindenkit ismerek, eddig csak Marie-val, és egy orosz lánnyal beszélgettem (vele is csak anno a net miatt, Marie-val viszont tegnap összefutottam hazafele, és egész jól elbeszélgettünk), de vannak sztereotípiák, amiket a wc-használatból vontam le. A nagyon erős típus folyton leszakítja a kéztörlőt, és természetesen csak úgy lehet ezt megcsinálni, ha a takarítónők kicserélik. A nagyon gyenge típus képtelen elzárni normálisan a csapot, így az folyton csöpög, amit nyilván nekem kell elzárnom, mert – a nagyképűséget most hagyjuk – más nem tenné. A lehajtom a wc fedelét, mert jó fej vagyok típussal alapvetően nem lenne gond, mert otthon én is mindig lehajtom, de itt… Örülök, ha nem kell hozzáérnem a wc-hez. Nem gány az egész, de értitek, nem olyan tiszta, mint otthon, és nincs gusztusom hozzáérni. A wc-papírgurigát nem cserélem ki típus meg olyan, hogy elhasználta a papírt, otthagyja a tartóban, és az újat persze megkezdi, de azt a mosdókagylóra rakja. Bacihalom. És ki rakja a helyére? Persze, hogy én. A nem használom a wc-kefét típus egyszerűen gusztustalan, nem is értem, miért jó ez neki, hogy otthagyja a kakimaradékot (remélem, senki nem eszik most). A wc-témánál maradva tegnap egyébként bedöglött a szinten a női wc. Nem lehet lehúzni, de persze ez a lányok többségét nem zavarja, mert nyugodt szívvel használják. Mintha pottyantós lenne. Nem irigylem az azon a részen lakókat. Én feljárok a 6. emeletre, mert hihetetlen módon női wc-t nem találtam másikat, de férfi van. Ki érti ezt? Mert hogy én nem, az tuti. Az ötödik emeleti históriát olvastátok.
Most pedig szíves engedelmetekkel elhúzok innen, egyrészt fel kell raknom a brassóit főzni (nyamm), másrészt a beadandómat is írnom kellene tovább. Olyan 10 oldalnál tartok kb., és egy ábra van benne. Még kellene legalább 7, de az szerintem menni fog, mert még Heidelbergről lesz egy egész fejezet, amiről meg egy van egy könyvem – lefényképezve. Szóval legyetek jók, én elköszönök, majd még jelentkezem!
Eruthaliel
Reklámok
Kategória: Kategorizálatlan | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s