Stress haben

…zu viel
Kedves Olvasóim!
Elérkezett ismét a nap, hogy írok ide… hogy nincs kedvem beadandót írni, így írok ide. Németország környezetvédelmi politikájáról kellene írnom otthonra, de őszintén szólva semmi kedvem hozzá. Május 18-ig kell leadni, addig csak sikerül valamit összehozni.
Szerdán volt az első német órám. Már délelőtt padlót fogtam amiatt, hogy láttam, hogy a B1-es csoportba raktak. Ami azért fostos, mert így alkalmam sincs fejlődni. Az óra 16.30-kor kezdődött, picit késtem, mert ugyan két perccel hamarabb voltam kint a buszmegállóban, de a busz nem jött. A másik meg a Neckar túloldalán közlekedik, szóval át kellett gyalogolnom az Alte Brücke-n. Ami egyébként nem is lett volna gond, mert jóféle, csak épp siettem, és szitált az eső. Szóval úgy 6-7 percet késhettem, de nem volt vészes. Szokásos bemutatkozás, de nem ám magadat, hanem a melletted ülőt. Ez a németek mániája lehet, az információs napon is így kellett bemutatkozni. Amikor hallottam a többieket beszélni, kicsit kiakadtam. Ha hallottatok már amerikait tipikus amerikai akcentussal németül beszélni, akkor az semmi ahhoz képest, amit ezen az órán produkáltak. Biztos nekem is van magyar akcentusom a németben, de én legalább igyekszem. Az megint más dolog, hogy ha valami szót néhány ember nem értett, és a mellettem ülő amerikai lányka pedig pont értette, akkor angolul mondta el, mit jelent. Addig még egészen azt hittem, hogy angol órára csöppentem. A tanárcsajszi jó fej, mondta, hogy neki is ugyanolyan sálja van, mint nekem, csak zöldben, de ő is Pesten vette 🙂 Annyi volt vele a gond, hogy egy igét annyira rosszul magyarázott el, hogy szerintem senki nem értette, hogy valójában mit is jelent. Még jó, hogy vittem szótárt, hogy megkeressem. Aztán a mellettem ülő francia lánynak én magyaráztam el – nem akarok nagyképű lenni, de normálisabban -, hogy mit is jelent az a szó. Mert nálam az, hogy “Ich verzichte auf das Frühstück, aber das Mittagessen nicht” akármit jelenthet, pl. hogy szeretem a reggelit, de az ebédet nem, megeszem a reggelit, de az ebédet nem. De az, hogy ez lemond lenne… Sosem jöttem volna rá. Szóval ez, meg a diáktársak okozta sokk következtében jutottam arra, hogy átkérem magam B2-re. Majd holnap óra előtt szeretnék beszélni a tanárral, aki egy másik nő lesz, de majd elmesélem a sokkoló élményeimet az előző hétről. Akiktől eddig kérdeztem, azt mondták, hogy meg szokták engedni. Az igazgatóval beszéltem pénteken, ő azt mondta, hogy B1-es szinten jól beszélek. Ja, mondom, oké, de én ezen javítani szeretnék. Valahogy nem szintentartásért adtam ki 75 eurót, remélem, ez érthető. Szerdán annyira szétidegeltem az agyam emiatt, hogy a fejem széthasadásától tartottam, pedig nem is radioaktív. És az a borzalmas, hogy ha most is rágondolok, megint elkezd sajogni. Szóval be is fejezem ezt a témát.
Csütörtökön volt a természetföldrajzos terepgyakorlat megbeszélése. Mint utóbb a mélből kiderült nem 150, hanem 170 euró lesz, de reménykednek, hogy jó jönnek ki anyagilag, és vissza tudnak belőle majd adni nekünk. Én annyira nem reménykedem ebben… De igazából inkább erre megyek, mert ez annyira jó témákat fog át – glaciális felszínformálás, karszt, ilyesmik, tiszta geomorfológia! Úgyhogy inkább rááldozom ezt a pénzt, és nem megyek pl. a félévközi kirándulásokra, csak a Boden-tóhoz, mert az ingyen lesz. Meg próbálok a kajában is spórolni. Rájöttem, hogy ha németül nem is tanulok meg normálisan, legalább főzni igen 😀 És élvezem is. Nem hittem volna, hogy ennyire fogom, de annyira jó érzés, főleg ha jól sikerül. A gulyáslevesem is nagyon tuti lett, meg a tegnapi sertés pörköltem is. Már csináltam krumpli- és paradicsomlevest is, majd főzeléket is szeretnék, meg töltött paprikát. 🙂 Már van egy kis mappám – amit amúgy az egyetemen adtak a beiratkozáskor -, amiben összeszedem a receptjeimet. Már van 10! Remélem, nyárra szép kis listám lesz 🙂 Egyébként persze németül is meg fogok tanulni normálisan, csak kerüljek át B2-re, hogy legyen kihívás. Mert itt az abszolút nem segít a fejlődésben, hogy a francia lánynak segítek kiejteni a Lächeln szót. Persze neki segít, de nekem…
Legyen is elég most ez mára, még eszem egy Haribo Phantasia gumicukrot, ami olyan finom, hogy csak na!
Aztán jók legyetek, rosszat ne halljak!
Eruthaliel
Advertisements
Kategória: Kategorizálatlan | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s