"…we found ourselves looking upon a familiar sight. We were home." /"…és egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy újra ismerős látvány tárul elénk. Hazaértünk."/
Én is hazaértem. Itthon vagyok, és egy darabig nem is megyek vissza. Habár nekem szándékomban áll, nem úgy, mint Bilbónak.
Jó volt ez az év, azt kell, hogy mondjam. Sok minden történt, sok mindenki rakott hozzá valamit, és ezzel lett teljes. Már vártam, hogy vége legyen ennek a félévnek, kezdett sok lenni belőle. Vizsgák, zh-k, nemvagyokmegelégedveazeredményemmel érzések… Szóval, örülök, hogy vége van. Ugyanakkor sajnálom is, hiszen mindenezek ellenére tényleg jó volt a félév, az év.
Félek a nyártól. Tudom, hülyén hangzik, és belegondolva az is. Attól félek, hogy nem fogok csinálni egész nyáron semmit, pedig vannak tervek, nekem is, másoknak is, melyeket jó lenne megvalósítani. Mégis van egy olyan érzésem, hogy nem lesz belőle semmi. Nem tudom, miért gondolom így, hiszen ezek nem éppen a megvalósíthatatlan kategóriába tartozó tervek. De mégis… Nyáron senki nem ér rá. Mindenki nyaral, táborozik, dolgozik, stb. Vicces módon, egy hét tábortól eltekintve, egész nyáron vegetálni fogok. És vicces módon, ha mégis lesz valami program, akkor tuti, hogy nem fogok tudni menni. Na nem azért, mert én ilyen elfoglalt és fontos személyiség lennék, nem, dehogy. Azért, mert tuti, akkor szerveznek itthon is valamit. Ez már csak ilyen.
Hazajöttem, de valahogy nem találom a helyem. Nem is értem.
"How do you pick up the threads of an old life? How do you go on when in your heart you begin to understand there is no going back? There are some things that time cannot mend, some hurts that go too deep that have taken hold." /"Hogyan kell felvenni újra a régi élet fonalát? Hogyan folytatod tovább, ha a szíved mélyén kezded megérteni, hogy nincs már visszaút? Vannak dolgok, amiket az idő sem képes helyrehozni, olyan túlságosan mély sebek, amelyek hatalmukba kerítenek."/
Együttérzek Frodóval, "…here at the end of all things." /"…itt, mindennek a végén."/
Eruthaliel
Gabi szenvedései és örömei 
nagyon jó bejegyzés lett
Az, hogy hová tudsz elmenni, hogy mit csinálsz, vagy hogy milyen ember vagy, választás kérdése. Amíg a szüleiddel élsz, nem lehetsz független tőlük, de független személyiség lehetsz! Segítesz otthon, teljesíted a "családtagos" kötelezettségeidet, de megmondhatod, hogy te döntesz a saját életedet illetően, és ha tévedsz, majd tanulsz belőle. Ha úgy akarod, akkor nem vagy már gyerek. És senki nem mondhatja meg, hogyan gondolkozz, és miben hogyan dönts. "As you like it." Már megmutattad, hogy képes vagy rá.A minden pedig még csak most kezdődik. 🙂