fujj

Ez egyszerűen siralmas. Nem érdekel a közgazdaságtan úgy ahogy van. Ez ellen nem tudok mit tenni. Tiszta fájdalom, ha csak rágondolok, hogy olvasni kéne, a tanulásról ne is beszéljünk. Katasztrófa. Borzalom. Káosz. Végem van. De most komolyan. Kit érdekel ez az egész? Mert hogy engem nem, az tuti. És akkor még kis aranyosan írja a kis feladatait a könyvbe.. Mintha értené is valaki. Bent voltam az összes órán, csak most pénteken nem (mivel beteg voltam), de abszolút semmi. Tényleg. Még arra se jöttem rá, hogy miről tanulunk, vagyishát hogy miről kéne. Ez tényleg durva azért. Van valami adózás, meg GDP meg GNP… Oké, ez egy dolog. De hol érint ez engem pillanatnyilag? Jó igen, az adózás mechanizmusát tényleg fontos megtanulnunk, ezt elismerem, de akkor normálisan mondja el, ne úgy, hogy senki ne értse. Ráadásul még koncenrálni se tudok órán. Vagy elalszok (ez a gyakoribb), vagy csak simán bámulok ki a fejemből, és észreveszem, hogy három sorral előttem az a csaj már félév eleje óta közgázon fogyasztja a reggelijét, és mindig mást. Na így nem lehet normálisan figyelni. Jó persze, mondhatja itt mindenki, hogy akkor figyeljek a tanárra. De ha meg Kurtánt nézem, ülve elszédülök. Nem éppen egy élmény azt nézni, hogy ide-oda mászkál a terem egyik végéből a másikba, közben persze magyaráz, vagy úgy tesz mintha (magát az embert se egy élmény nézni, de ehhez még hozzájön, hogy mászkál is – ehhez szóljatok hozzá). És akkor kövessem a tekintetemmel? Hát kipróbáltam, sőt még számoltam is. 45 perc alatt majd’ 200 oda-vissza. Érdekes. Megdöntötte Szabó Pali rekordját, aki mondjuk közben nem beszél, merthát ő elkezd valamit, elmegy a terem másik végébe halkan, és ott folytatja. Nála legalább van időm megízlelni a dolgokat. Kár, hogy most épp nem tanít, bár EU-n lesz két előadáson valamikor.
 
Ennyit is a panaszkodásból.
 
Tegnap találkoztam barátnőmmel, odaadtam az ajándékot, és beszéltünk egy csomót 🙂 Jó volt a tegnapi nap, és betegségmentesen telt a délután. És a mai nap is úgy tűnik, hogy betegségmentesen telik. Habár a közgáz lehet, hogy újra lebetegít, mert ez egyszerűen tényleg borzalmasan katasztrofálisan siralmas undormány. Fujj. De ezt le is zártam már, bocsi.
 
 
Eruthaliel
Advertisements
Kategória: Kategorizálatlan | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) fujj bejegyzéshez

  1. András szerint:

    Na azért Szabó Pali se sokkal jobb. 🙂 Kb. egy fokkal érdekesebb, amiről beszél, mert mindig csak kerülgeti a témát, de semmi konkrétat nem mond, és az óráján 40/25-re esik a vérnyomásom. Kivéve persze, ha néha beveti magát, mert akkor szakadni lehet a röhögéstől, de kár, hogy többnyire le se sz_rja az egészet. :)Amúgy furcsa, hogy a korosztályunk úgyszólván elég letargikus, már ami az ismeretségi körömet illeti. Kezd az az érzésem lenni, hogy én ragasztom át másokra a lehangoltságot. Attilára, Ildikóra, rád. Vagy a levegőben van valami, ami lebénítja az agyakat, vagy valami más lehet a probléma. O felices, qui externam discere venisti! Ó ti boldogok, akik külföldre mentetek tanulni! – ha sokat nyomatom nektek a latin, lehet, hogy egyszer lehánytok. Még hogy lépj egyet… Milyen hamar megváltozik az ember véleménye valamiről. 🙂 Ma felelős döntést hoztam ám: nem mentek egyetemre. Mennyei. Ajánlom. :))

  2. Gabi szerint:

    Nem hiszem, hogy te ragasztottad rám a letargiát. Régóta szenvedek, és ehhez csak egy lépés volt, hogy mások is körülöttem 🙂 Az egyetemre nem menés biztos jó lehet, tényleg egyszer ki kéne próbálni, de nem hiszem, hogy mostanában. Most jöttem vissza 🙂 Meg egyedül mit csinálok itthon?? Az úgy nem jó, programot kéne szervezni!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s